- Kezdőlap
- Hírek
- Rólunk
- Adattár
- Liturgia
- Élő közvetítés
- Lelkiatya
- Kapcsolat
- Akadálymentesített változat
A nagyböjt nem kevesebbről szól, hanem többről: több Krisztusról az életünkben. A böjti időszak a keresztény ember számára nem pusztán lemondás, hanem az Isten és az embertárs felé fordulás, a megtérés, az önvizsgálat és a lelki megújulás ideje. Ennek a 40 napnak a lényege hitünk szerint a szeretetből fakadó önkorlátozás: amikor kevesebbet foglalkozunk saját magunkkal, több teret engedünk Istennek és több figyelmet szentelhetünk egymásnak. Emiatt fontos, hogy ne csupán ételekről mondjunk le, hanem romboló szokásokról is, amelyek eltávolítanak minket egymástól és a Megváltótól.
A böjt idején a keresztény ember nem kivonul a világból, hanem megtisztult lélekkel jelen van benne. Ahogy korábbi buzdításunkban is kihangsúlyoztuk: a közélet minősége nem független a személyes lelkiállapotunktól. A politikai térben is szükség van önmegtartóztatásra, mértéktartásra és felelős jelenlétre. Éppen a jelenlegi közéleti és társadalmi légkörben különösen fontos, hogy a nagyböjt üzenetét a közbeszéd területére is kiterjesszük, ez az üzenet ne csupán személyes, hanem közösségi dimenzióban is megszólaljon.
A világ ma sokszor a hangosabbakat jutalmazza. Krisztus azonban a szelídeket boldognak mondja. A közélet zajában is lehetünk a béke emberei. A megosztottság idején is lehetünk az egység munkálói. A vádaskodás közepette is lehetünk az igazság és az irgalom tanúi. Ha nagyböjtben
MÁSKÉPP SZÓLUNK, MÁSKÉPP REAGÁLUNK, MÁSKÉPP VITÁZUNK, AZ NEM GYENGESÉG – HANEM TANÚSÁGTÉTEL.
Ezért a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a nagyböjt kezdetén arra hívja tagjait és minden jóakaratú embert, hogy vállaljon tudatos közéleti önfegyelmet, és tegye a következő heteket a felelős jelenlét idejévé.
Ehhez 7 konkrét közéleti vállalást ajánlunk mindenki figyelmébe:
A haladóknak pedig íme +1 vállalás:
Naponta imádkozom azokért is, akikkel nem értek egyet. A keresztény ember nemcsak vitapartnert lát a másikban, hanem embert és testvérét. Vállalom, hogy közéleti nézetkülönbségeink ellenére imádságban hordozom mindazokat – politikusokat, újságírókat, közszereplőket és vitapartnereimet –, akikkel konfliktusban állok.
A közélet nem idegen terep a keresztény ember számára, hanem szolgálatának egyik helye. Ha szavainkban és cselekedeteinkben a mértéktartás, a tisztelet és az igazság vezérel bennünket, akkor hozzájárulhatunk ahhoz, hogy közösségeink légköre tisztábbá, emberibbé váljon. Aki böjtöl, az nem gyengébb lesz, hanem szabadabb. Aki önmérsékletet gyakorol, az nem veszít, hanem hitelesebbé válik. Legyen ez a nagyböjt az egymás iránti felelősség ideje – hogy húsvét öröme ne csak templomainkban, hanem közéletünk hangnemében is megmutatkozzon.
